Drexler Gábor a Magyar Backyard Ultra Válogatott tagjaként a 4. legtöbbet futotta a nemrég Almádiban zajlott Backyard Világbajnoki Futam keretében. A csapat 37 induló ország közül a 6. helyen végzett. Gábor 45 kör, azaz 303 km megtételével egyéni csúcsot állított be.
Ez volt életed leghosszabb Backyard futása!
Drexler Gábor: Én a számok bűvöletében élek és azért mentem két extra kört a végén, hogy 300 km fölé kerüljek. Mondjuk szombat délután nem ez volt még a tervem, csak amikor elkezdett fájni a lábam, akkor találtam ki, hogy elérjem a kerek számot. Az eredeti tervem az volt, hogy addig megyek, ameddig bírom. Sajnos nagyon amatőr hibákat követtem el. Az egyik ismerősömmel kinéztünk egy cipőt, de egy nappal a verseny előtt derült ki, hogy nem tudjuk a verseny időben megszerezni, így egy – már kukába való – cipőben indultam, amiben több mint 1000 km volt. Szerintem ez okozta, hogy a 30. körtől már fájt a lábam és ekkor találtam ki, hogy a 300-ig elmegyek, akármi lesz. Fizikailag még bennem volt vagy 10 kör, csak a cipő szétverte a lábam.
10 extra óráról beszélsz, ami nem kevés, holott ez egy nagyon nehéz verseny.
A legnehezebb az, hogy nincs alvás, illetve én úgy mentem oda, hogy nem volt frissítő segítségem sem. Nagyon későn értem a helyszínre és ezért a legmesszebb helyre került a sátram, ahonnan – saját számolásom szerint – 3 perc alatt tudtam elkészülni és beérni a rajtzónába. A második éjszaka egyszer arra ébredtem, hogy a hangosbemondó azt mondja: Egy perc az indulásig. Szóltam a szervezőknek, hogy figyeljenek egy kicsit jobban a segítő nélkül érkezőkre! Korábban Horn Zsanett volt olyan kedves, hogy a segítőjével mindig szóltak indulás előtt, sőt az első éjszaka még meg is masszírozott a segítője, de a 2. éjszaka ők már kiszálltak.
Miben érezted a csapat jelleget?
Nagyon összetartottunk. Az elején a tempó szétszórt minket. Én főleg Csécsei Zolival futottam 38 perces köröket fixen. Baranyai Máté, a versenyigazgató mondta is, hogy ez nagyon gyors, de figyeltem a pulzusomat, ami kb. 130 körüli lehetett futás közben és szükségem volt az óránkénti 20 perc pihenésre. A végén, mikor már csak hatan maradtunk, akkor jobban összeállt a csapat. Addigra mindenkinek egyformán rossz volt már. Volt, olyan, kör, amikor hatan mind együtt futottunk és akkor nagyon éreztem a csapat jelleget. Itt már egymást biztattuk az újabb és újabb körben való indulásra.
Azt írtad egy posztodban, hogy máskor is indulnál.
Most is azt gondolom, hogy júniusban, ha meg lesz rendezve a Backyard és nem ütközik az időpont másik fontos versennyel, illetve ha lesz frissítő segítségem, akkor megvan a fejemben a terv, hogy hogyan futhatnék 70 (469,350 km), vagy akár 80 órát (536,400 km). A belgák, ahol ketten is 101 órát futottak azért voltak ilyen fantasztikusak, mert egy egész stáb ügyelt rájuk és az atlétáknak nem volt más feladata, mint jót futni.
De a világbajnokságot mégis az amerikaiak nyerték.
Igen. Ők sokáig 13 fővel versenyben voltak. Viszont a magyaroknak ez volt az első ilyen csapat Backyard verseny és ezért is nagyon szép a világbajnoki 6. hely, ráadásul már mindannyian tudjuk, hogyan készüljünk a következőre.
Beszéltetek is erről?
Nem kellett erről beszélni. Pontosan láttuk és éreztük magunkban, hogy hogyan lehet jobb eredményt futni.
A 4. legjobb magyar eredményt futottad, ami nagyszerű egyéni teljesítmény.
Én sem mondanám rossznak. Azt sajnálom csak, hogy nem készültem eléggé. Több volt bennem, de legalább többet tudok kihozni magamból a legközelebb.
Van tanácsod más futóknak?
Ez egy kiváló verseny, ami nem csupán fizikai megmérettetés, hanem ahol a fizikai és szellemi tűréshatárodat tudod tesztelni. Teljesen más műfaj. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a kihívásokat.
