Óriási szerencsém van, hogy a Spuri futóboltban dolgozok. Így első kézből szerezhetek tapasztalatokat futó-sportsérülésekről. Az emberek eljönnek futócipőt venni, hátha egy új cipő meggyógyítja őket, ilyenkor igyekszem –ahogy a többi kollégám is- nem csak megfelelő cipőt, de korrekt tanácsokat is adni . Persze ha sportsebészként dolgoznék, még több izgalmas dolgot láthatnék, de az már nekem túl véres foglalkozás. ☺
Egy akut sportbaleset a legbanálisabb sérülés, igen könnyen összehozatjuk, ha nem figyelünk futás közben. Főleg a téli időszak veszélyes, havas, lefagyott utak várják a futókat, ahol könnyen eleshetünk, miközben egyes testrészeink zúzódnak,törnek, kinek mennyire van szerencséje. A leghihetetlenebb sztorit ezzel kapcsolatban egy nagyon jó futó mesélte vagy 10 évvel ezelőtt. Egy normafai futás alkalmával megbotlott, és a combját átfúrta egy kiálló ág éles vége. Ha valami főbb ütőeret talál el, még el is vérezhetett volna… Ilyen sérülést szerezi már művészet, az egyszerű „halandók”ezt a sérülés-kategóriát ki szokták meríteni vérhólyagokkal, zúzódásokkal, bokaficammal. Ezek relatív egyszerű esetek, gyors gyógyulással. Természetesen ha kimegy a bokánk, az egy némileg bonyolultabb helyzet mint a vérhólyag. De ha az ínszalag részlegesen nem szakad, akkor néhány nap alatt rendbe is jön. Ha gyenge a bokánk, gyógytornásszal érdemes konzultálni, a speciális erősítő gyakorlatok igen jó hatásúak. Erdőben viszont a bokavédő használata kötelező, legalábbis amíg meg nem erősítjük a kritikus részt. Gyenge bokával megáldott futóknak azt lehet még tanácsolni, hogy az igazán göröngyös, veszélyes szakaszokon úgy fussanak, hogy csak az elülső talpuk érjen talajt. Így az egész lábfej automatikusan mereven, izomzatilag is erősen tartva van. A sarokról előregördülős stílushoz képest ez egy biztonságosabb technika, bár kétségtelen, hogy tartósan alkalmazva túlterhelhetjük vele lábunk egyes részeit.
Az erdőről jut eszembe egy másik élményem. Nyár elején belém mászott egy kullancs, amiről kiderült, hogy fertőzött volt a Borrelia nevezetű baktériummal. Lyme kóros lettem. Egy komoly antibiotikumos kezelés után gyógyultnak nyilvánítottam magam, és talán az is vagyok. Egy viszont biztos: azóta minden terepfutás, kirándulás után alaposan átvizsgálom magam. A gyógyszertárban kapható rugós kullancskiszedőt is ajánlom, igen biztosan eltávolítható vele ez a kellemetlen vérszívó. A Lyme nem sportsérülés, mégis olyan sport közben szerezhető nyavalya, ami tönkre teheti éves felkészülésünket. Szerencsére télen aránylag kevés kullancs mászkál a deres fűszálak oldalán, ilyen szempontból ez egy nagyszerű évszak, tavasztól viszont ellenőrizzük magunkat minden futás után!
Télen tendencia, hogy több sérülést szerzünk, mint az év egyéb időszakában. Már este 5-kor sötétedik, rossz látási és időjárási körülmények lehetnek ludasak néhány sérülés kialakulásában. Én azonban a fő problémát abban látom, hogy a hideg, a sok ruha, és a csúszós utak miatt sokkal lassabban futunk. Ez a típusú lassú, egy iramú kocogás hajlamosít bizonyos sérülésekre. Ráadásul kevesebbet vagy egyáltalán nem nyújtunk. Edzés után bemenekül a futó a lakásba, esetleg beül az autójába és mire hazaér el is felejti a futás utáni teendőket. Ez nagy hiba. Ha minden edzés után csak 10 percet rászánunk nyújtó gyakorlatok végzésére, legalább felére csökkentjük egy sérülés megjelenésének kockázatát!
Lássuk az igazi, tartós terhelés (túlterhelés) által szerezhető sérüléseket.
Achilles ín gyulladás és a Talpi bőnye gyulladása. Mindkettő abban az esetben alakul ki, hogy ha valami szokatlan újszerű terhelésnek tesszük ki futóművünket. A szokatlanságot úgy értem, hogy az addigihoz képest többet, gyorsabban, másképp, más talajon futottunk. Tipikus kiváltó okok lehetnek a domb futások, vagy a résztávos pálya edzések. Ha tehát sikerül bármi módon megerőltetni a lábunkat, bizony számíthatunk rá, hogy a két féle íngyulladás valamelyike felbukkanhat. Sőt, lehet nem is azonnal. Nekem egy 50km-es terepfutás után 3-4 nappal kezdett fájni a talpam, a sarokcsonthoz közel. A sportorvosok persze pihenést javasoltak és rtg. besugárzást kaptam. Másfél hónapot kínlódtam, mire újra elkezdhettem futni, és azóta is néha mintha elő akarna jönni.
Ma már tudom, hogy a kezdeti fázisában ezek a sérülések igenis karban tarthatóak, sőt visszafordíthatók masszázzsal és nyújtással. Egy jó, szakszerű masszázs az izom letapadásokat oldja, az ínszalagokat nyújtja, és nem mellesleg helyi vérbőséget okoz. Ez utóbbi azért fontos, mert az ínszalagnak, főleg az ín-csont tapadásnak igen rossz a vérellátása, így a gyógyulás is hosszadalmas ezeken a részeken, amit ezzel a módszerrel felgyorsíthatunk.
Fontos a nyújtó gyakorlatok végzése. Akár napi háromszor is! A kezdeti szakaszban, pláne ha duzzanat is van, jegeljük is a fájdalmas részt, non-szteroid gyulladáscsökkentő krémeket kenhetünk rá, illetve jó hatású az Aszpirin is.
Iliotibialis (IT) szalag gyulladás. A comb külső oldalán húzódik ez a nagyon vastag ínszalag, aminek a begyulladását a túlpronáló futóstílus, az „O” láb, a kemény, rossz minőségű cipő okozhatja. De akárcsak a fentebbi esetekben itt is lehet előzmény egy gyors terhelésnövekedés. Főleg a térd külső része és környéke szokott érzékeny lenni. Könnyű, rövid futások szigorúan puha és sík terepen ajánlottak, majd 15-20 perc jegelés következzen. A masszázs és a nyújtás ennél a sérülésnél is csodákat tehet!
Sípcsonti ínhüvelyek gyulladása. Ez egy elég gyakori, de talán a legártalmatlanabb futósérülés, mely során az alsó lábszár elülső felén, leggyakrabban belül érzünk fájdalmat. Nyomásra érzékeny a terület, futáskor tompán fáj, de ha elhanyagoljuk, akkor minden ellépéskor késdöfésként érezhetjük a sérülést. Mint minden eddigi problémának, ennek is elejét tudjuk venni rendszeres masszázzsal. Én legalább kéthetente járok gyúratni, és valószínűleg ez a gyakoriság elég is, ha egy átlagos sportos amatőr futót nézünk.
Fáradt vagy merev, beállt vádli; aszfalton végzett sok futás, kemény talpú cipő lehetnek e sérülés előidézői.
Porclágyulás. Ez a leggyakrabban előforduló térdet érintő sérülés, mely során a térdkalács porcos felszíne fellazul, felrostozódik. Kezdő futók, főleg akiknek súlytöbbletük van, túlpronálnak, a relatív gyengébb inak és izmok miatt nem hajlítják be annyira a térdüket, így a sípcsont és a combcsont kisebb felületen érintkezik, ezért ugyanaz a nyomás kisebb területre hat. Emellett minél laposabb valakinek a talpboltozata, annál inkább befelé csavarodik az egész lába, így a térdkalács nem megfelelően mozog, ami szintén a nyomás növekedéséhez, a porc sérüléséhez, végül fájdalomhoz vezet. Ez a fájdalomérzet főleg a térdkalács alatt és oldalán jelentkezik. Óvatosan jegelés, aszpirin kiindulásnak általában jó. Ezenkívül kaphatók porcregeneráló szerek, ha valaki rákeres az internetek, bőven válogathat. Ezekből legalább egyfélét érdemes kipróbálni, lehetőleg olyat, amiben 3-4 féle hatóanyag is található. Nekem van bevált táplálék kiegészítőm erre az esetre, de ha leírnám reklámnak minősülne, így nem teszem.
Végül még annyit szeretnék hozzátenni a fent leírtakhoz, hogy a sérülések rengeteg formában, helyen érhetnek minket, ezért nehéz általánosítani. A maga módján minden sérülés különleges, és messze nem csak a fenti repertoárból lehet válogatni. Ezek csak a legtipikusabb bántalmak, amikkel majdnem minden elszánt futó életében egyszer szembetalálkozik.
Ha az általam annyira szorgalmazott masszázs, nyújtás fontosságára csak pár ember figyelmét fel tudtam hívni, úgy érzem már célt értem. Váljon stratégiánkká, hogy figyeljük szervezetünk jelzéseit, és azonnal tegyünk megfelelő lépéseket, elhárítva a nagyobb baj kialakulását!