Pulzusmérő órákról általában
A pulzusmérő óra egy csuklóra csatolható órából és egy mellkaspántból áll, amely mell alatt vízszintesen fut végig a felsőtesten, és a szív elektromos jeleit veszi. Így detektálva a pulzust, továbbítja a jelet az órának, amely végül megjelenítve a kijelzőn, tájékoztat minket az aktuális pulzusszám értékéről. A legtöbb óra nem csupán a pulzust méri, de akár lépést vagy kalória égetést is, bár ezek inkább fitness jellegű funkciók. Kifejezetten futóknak kitalált órákban viszonylag nagy memória gondoskodik a 100 vagy annál több részidő eltárolásáról. Van beállítható célzóna is, vagyis azt a tartomány, ami alá vagy fölé nem mehet a pulzusod – az óra pedig hangjelzéssel figyelmeztet, ha kicsúsztál a zónából.
A profibb órákról a mért adatokat – például az átlagos pulzusértéket, a célzónában töltött időt – felviheted a számítógépre, és akár online edzésnaplót is vezethetsz. Léteznek már olyan GPS-es modellek is, amelyek nem csak a futás távolsági adatait mérik, hanem a magasság emelkedést és süllyedést is. Ha ismeretlen terepen fut az ember, képesek visszanavigálni a kiindulási ponthoz.
De hogyan is használjuk okosan a kis kütyünket, ha már beruháztunk rá?
Meg kell határozni a maximális pulzust, amire a legelnagyoltabb módszer a 220-életkor száma években. Ez egyáltalán nem veszi figyelembe az edzettséget és az egyéni különbségeket. 20-30 ezer Ft-ért megnézethetjük fizikai állapotunkat, terhelhetőségünket egy sport laborban, ahol orvosi felügyelet mellett sok más mellett a max.pulzusunkat is megállapítják. Ha nem akarunk ennyi pénzt költeni, saját magunk is elvégezhetünk egy terheléses tesztet, ami fél óra alatt megvan és viszonylag pontos értéket ad. A teszt minimum 15 perces bemelegítés után 2-4 fokozatú, emelkedő intenzitású gyors szakaszok lefutásával történik. Először kb. 60-70%-os erőbedobással futunk 1-2 percet, majd fél perc pihenő után egy 90%-os terhelés következik szintén 1-2 percig. Fél-egy perc pihenés után teljes, 100%-os terhelés 1-2 percig. Elvileg ez a pulzus lesz a maximális pulzus. Érdemes ezt a tesztet két, nem egymást követő napon elvégezni, és ha 3-5 ütés/perc –nél nem több az eltérés, akkor el lehet fogadni az eredményt. A teszt elvégzése legalább fél éves rendszeres edzés után javasolt. Idősebbeknek vagy jelentős túlsúllyal rendelkezőknek mindig legyen kísérő, aki segíthet, ha baj van. Addig elegendő a 220 (ill 226 nőknél) mínusz életkor években képlet.
Meg kell határoznunk a nyugalmi pulzusunkat is, amit a reggeli ébredés után pár perccel érdemes leszámolni vagy megmérni. Az ébresztő óra csörgése miatt átmenetileg felugrik ugyan a szívverésünk, de tovább feküdve és felhelyezve a pulzusmérőnket nem csak a minimum pulzusszámot nézhetjük meg, de akár egy fittségi tesztet is lefuttathatunk, ami jól jöhet az aznapi edzések megtervezésénél.
A nyugalmi- és a maximális pulzusszámunk meghatározza azt a pulzus spektrumot, amivel szervezetünk gazdálkodik. Minél szélesebb tartományban terhelhetjük szívünket, annál jobb, hiszen annál jobban le tudja követni a keringésünk a terhelésintenzitás növekedését. Magasabb maximális pulzusszám egyfajta rugalmasságot mutat, hogy a szív képes magasabb perctérfogattal több vért továbbítani az izomzatnak és kiszolgálni kielégítő módon egy extrém terhelést is. A kor előre haladtával azért csökken a maximális pulzusszám, mert az izomösszehúzódások erőssége idősebb korban romlik, ahogy az erek terhelhetősége, rugalmassága is.
A zónák kiszámolása
A számolás metódusa nagyon egyszerű: a maximális pulzus-ból kivonjuk a nyugalmi pulzust, megszorozzuk a százalékértékkel, és végül hozzáadjuk a nyugalmi pulzust. Ha ennek megfelelően kiszámoljuk a saját pulzuszónáinkat, tudni fogjuk, hogy a céljainknak melyik tartomány a megfelelő. Persze az egyoldalúan végzett edzések sem célra vezetőek, például aki kifejezetten fogyás miatt fut, nagy hibát követ el, ha csak és kizárólag a zsírégető zónát erőlteti. Az egészséges izomzat kialakítása, vagy a futás hatékonyságának növelése miatt érdemes néha magasabb intezitású futásokat is beiktatni. Sőt azzal, hogy állóképességi zónában rendszeresen végzünk edzéseket, azt eredményezheti, hogy a zsírégetőben is hosszabb időt tudunk majd eltölteni.
A regeneráló és zsírégető zónák 60% alatt találhatóak, ezen belül is az alsó régiók már a regenerációban játszanak szerepet.
Állóképességi zóna (60-80%) ha nem csak a fogyás vagy a jó közérzet ill. egészségmegőrzés a cél, akkor érdemes kicsit erősebben edzeni, a 60-80%-os állóképességi zónában. Ilyenkor még aerob edzés folyik, azaz oxigénadósságot nem tapasztalunk, a légzés nem lesz nehezebb, kapkodó. A zsírégetés itt is hatékony, de a terhelés intenzitása miatt valószínűleg kevesebb ideig bírjuk, és ezért súlyvesztéshez mindenképpen az alsó határ, azaz 65% körül érdemes maradni.
Erőállóképesség: 80-90%-os terhelés, ahol a gyorsaságot fejlesztjük, a terhelés gyakran anaerob, oxigénadósság lép fel. Ebben a zónában a zsírégetés nem hatékony, csupán edzés után, a felborult homeosztázis helyreállítása közben. Kezdő futóknak ez a zóna nem kimondottan javasolt tartósan, hiszen erőt akkor kell fejleszteni, ha már az állóképesség megvan. De aki a versenyzés felé kacsingat, hetente egyszer mindenképp érdemes beiktatnia edzésprogramjába ezt az edzéstartományt.
Mindezek ismeretében vegyünk egy példát. Adott egy jó formában lévő, lelkes amatőr futó férfi egyéb versenysport múlttal. 40 éves, a maximális pulzusa 192, nyugalmi pulzusa 42; a max pulzusa relatív magas, a nyugalmija pedig a rendszeres sportolástól alacsonyabb az átlagosnál.
Lássuk a pulzuszónákat:
regeneráló zóna (50% alatt) a zsírégető zóna alsó határa alatt található. >115
zsírégető zóna (50-60%) alsó határa 0.5x(190-40)+40=115 felső határa így 0.6x(190-40)+40= 130. állóképességi zóna (60-80%) az előbb kiszámolt 130-as pulzustól a felső határig terjed 0.8x(190-40)+40= 160 ami egybeesik az anaerob küszöbbel .
erőállóképességi zóna (80-90%) és az e feletti intenzitás csak a legrutinosabb futók számára ajánlatosak.
Számolásra fel, remélem ezek ismeretében könnyebben meghatározhatóak lesznek az egyéni pulzus célzónák!