Futócipő ismérvei:
– Jól párnázott, tehát nem csak a sarok alatt, de az elülső talp alatt is található rezgéscsillapító anyag (gél, légbetét, valamilyen speciális szivacsos anyag…)
– Általában könnyebb, mint az egyéb sportcipők
– Speciális futáshoz kialakított technológiai újítások pl. biomorf- és hőre lágyuló műanyagok, szabásbeli különlegességek
Cipőválasztás szempontjai:
Rendszeresség, futótáv hossza: Általában az emberek fejében még mindig az a téveszme tartja magát, hogy a kezdő futóknak bőven elég egy gyengén párnázott alapszintű futócipő, és gyakran –ami ennél is rosszabb- egy régi elhasznált, futásra alkalmatlan sportcipőt fognak be ilyen célra. Ez óriási tévedés, mert ugyan a kezdő hobbi futó keveset fut, de azt a keveset általában rossz technikával, oly módon teszi, hogy azzal túlterheli a lábának egyes részeit. A még gyakorlatlan futók lába nem alkalmazkodott megfelelőképpen a futás okozta megterheléshez. A csontozatban szerkezetváltozás következik be, a hosszanti irányú erőhatások könnyebb elviselése érdekében. Az izomok és az ínak pedig szükségszerűen erősödnek, hiszen nemcsak az előrehaladáshoz szükséges erőt kell kifejteniük, de a csontozatra és a porcos felszínű izületi részekre ható erőket is el kell vezetniük, legalább részlegesen. Ez utóbbi működik az amatőr futóknál igen kis hatékonysággal, ezért javaslok minden kezdőnek legalább középkategóriás cipőt, ami teljes hosszban beépített csillapítórendszerrel van ellátva.
Futóterep: Jól át kell gondolni, hogy a leendő cipőnket mire és milyen terepviszonyok között szeretnénk használni. Létezik aszfaltos edzőcipő, aszfaltos félverseny és verseny cipő, valamit terepfutó edzőcipő. Az aszfaltos kategóriájú cipők között az a fő különbség, hogy a verseny cipő felé haladva egyre könnyebb, de kevesebb csillapítású cipőket találunk. A terepes kategóriában kisebbek a különbségek, alig találunk könnyebb darabokat.
Utcai futásokhoz és pálya edzésekre, murvával leszórt parkokban, illetve jól futható erdei talajra, kitaposott ösvényeken való futásra is aszfaltos edzőcipőt javaslok, ami általában jobb csillapítású és kényelmesebb, mint egy terepcipő. Csak a durvább kövesebb, esetleg gyakran csúszós, saras helyekre kell terepcipőt vinni.
Testsúly, lábprobléma: A túlsúlyos nehezebb futóknak általában stabil, jól csillapított cipőt érdemes keresniük a felső kategóriából. A „stabil” alatt nem csak a belső támaszt értem, ami megakadályozza a túlpronálást. A cipő talpán középtájon található egy merevebb rész., a középtalpi stabilizátor, aminek szintén erősnek kell lennie, hisz egy nehezebb testű ember mozgását kell koordinálnia. Akiknek régebben szallagszakadásuk, térdproblémájuk volt, esetleg ficam, törés okozta asszimmetriájuk van, azok jobb, ha a cipővásárlást olyan helyen ejtik meg, ahol szakemberek segítségét tudják kérni.
Kényelem: Bár a futócipők talán a legkényelmesebb lábbelik, amit vehetünk magunknak, azért érdemes a különböző modelleket összehasonlítani egymással. Meglehetősen nagy eltérések mutatkoznak, amik elsősorban a cipő kialakítása (kaptafa, szélesség, belmagasság…stb) miatt érezhetők. Ezért érdemes felpróbálni 5-6 féle futócipőt is, hogy biztosan el tudjuk dönteni, melyik az igazán nekünk való.
A kényelemhez tartozik a pontos méret megtalálása is. Ez alapjában véve könnyű feladat, mégis sokan hajlamosak kisebb cipőt választani maguknak. Ennak az az oka, hogy ha felveszünk egy cipőt, akkor a legkényelmesebb az lesz, amelyik pont passzentos, teljesen körbefogja lábunkat. Futáshoz viszont ez a méret biztosan kicsi, mivel ilyenkor kissé beduzzad a lábfejünk, pláne, ha 1 óránál több időt töltünk majd a cipőben. Az ilyen kisméretű cipőválasztás „jutalma” a fájdalmasan beduzzadt körömágy, lila színben pompázó körmök illetve kicsit később azok hűlt helye.
Aranyszabálynak tekinthető az az egyszerű próba, hogy ha befér egy ujjunk a sarkunk mögé, miközben a lábunkat teljesen előretoljuk a cipőben, akkor jó a méret. De ugyanezt úgy is ellenőrizhetjük, hogy kicsit szaladgálunk a cipőben, hogy megfelelő pozícióba kerüljön a lábunk, majd lehajolva a cipő orránál megnézzük, hol vannak a lábujj körmeink. Itt is kb. egy ujjnyi távolságot kell éreznünk a cipő orra, és a lábunk között.