Interjú a gepárdok büszkeségével, az elnyűhetetlen Vajda Zoltánnal.
Szabó Gábor: Kedves Zoli, sokan sok mindent tudnak rólad, a vegán életmód, a versenygyőzelmek, a Korinthosz utáni bankett géppuskalábú táncvirtuóza mind-mind egy apró mozaik a Vajda Zoltán jelenségből. Attól tartok, hogy még én, az edződ sem ismerlek eléggé, pedig nagyon érdekes a rólad kialakuló kép. Mesélj kérlek pár szóval az utóbbi évekről, mik voltak a fontosabb állomások a Korinthosz 160 győzelem felé vezető úton, milyen sikerek övezték, és milyen problémák akadályozták a felkészülést?
Vajda Zoli: Köszönöm a kérdést, sajnos problémáim voltak bőven, ez talán a koromból is következik. Achilles-ín gyulladás, és egy szerencsétlen esés következtében begyűjtött bordarepedés nehezítette az utóbbi időszak felkészülését. Pl. az UB indulást el is kellett engednem ezek miatt. De nem szeretek panaszkodni, a nehézségeket megtanultam elfogadni és a helyzetből megpróbáltam a legjobbat kihozni. A fájdalmak ellenére is kimentem edzeni, aminek most meglett a jutalma.
Beszéljünk egy kicsit a Korinthosz 160 kilométeréről. Azt lehetett előre tudni, hogy a szokásosnál is nagyobb lesz a hőség, ami a gáton fokozottan érvényesül. Volt valami versenytaktikád, illetve milyen nehézségekkel kellett szembenézned verseny közben?
Nagyon nagy figyelmet fordítottam a testem hűtésére, hosszú, testhez tapadó fehér felsőt és jéggel megtölthető nyaksálat használtam, aminek köszönhetően néha a lecsorgó jeges víz miatt a hasam fázott is(!). Az első órában picit gyorsabban haladtam, mivel ott volt lejtő és aszfalton lehet futni, később a gáton már felvettem egy normális 5p30mp/km-es iramot, amiben nagyon kényelmesen és biztosan tudtam haladni. Inkább a monotónia tűrése, ami ennél a versenynél nagy kihívás: kétszer kell ugyanazt a 80km-t oda és vissza megfutni. Féltávnál már vezettem, de ott átéltem egy kisebb holtpontot, meg is pihentem két percre. Talán az addigi fáradtság vett erőt rajtam, de amint elindultam, megint jól ment a futás. Akkor már közeledett az éjszaka, és a hőmérséklet is lejjebb esett. Innen már egyre magabiztosabban tudtam haladni, és tartani a 10 perc körüli előnyömet. A Szekszárdra visszavezető emelkedős szakaszt is volt erőm nagyrészt kifutni, oly annyira, hogy én voltam a leggyorsabb ezen a szakaszon. (ezt általában belesétálva szokás abszolválni ezen a távon – Sz.G.)
A 160-as táv 93 indulójából mindössze 42-en értek be szintidőn belül. Ez jól mutatja a verseny nehézségét. Jövőre is szeretnél indulni?
Kevés versenyen indulok, hogy a felkészülés minden esetben tökéletes legyen, és úgy érzem meg kell hagyni a regenerációs időt is 1-1 nagyobb verseny után. Egyébként is meggondolom, hova adom le a nevezésem, ha valahova visszamegyek, azt csak általában javítási célzattal teszem. Ha nem vagyok megelégedve a teljesítményemmel, és ha úgy érzem tudnék jobbat is az adott versenyen. Ez alól természetesen kivétel a Kinizsi Százas, amit idén 37. alkalommal teljesítettem.
Mik a jövőbeli tervek, hol láthatunk futni legközelebb?
Nagyon vonzanak a terepversenyek, bár nálunk Kecskeméten nincs sok lehetőségem ezekre készülni… így ennek megfelelően ez csak egy szerelem, nem tudok olyan eredményeket lerakni, mint aszfaltos ultraversenyeken. Most épp a Piros 85 és a Vadlán foglalkoztat leginkább. Decemberben pedig megyek az Azori szigetekre egy 65km-es terepversenyre, ami várhatóan csodálatos élmény lesz, igazi feltöltődés a téli edzésmunka elején.
Zoli, köszönöm a beszélgetést, további sikeres versenyeket kívánok! 
